TÖRTÉNELMÜNK

Királyhelmectől északnyugatra fekszik a Ticce mentén. A XIII. században Weyka néven szerepelt. IV. Bélának 1245 – ben kelt oklevele szerint Weykai Mártoné, aki azt Wolchok fiának, Mikének eladta. 1407 – ben Kiseszenyi András tiltakozik az ellen, hogy a Zendiek Vékét birtokba vegyék. 1411 – ben  már a Csapiak a tulajdonosok. 1420 – ban a Makó családot, 1437 – ben  Polyák Jánost, 1444 – ben  Pike Balázst, 1454 – ben  Eszenyi Istvánt és Gecsei Jánost, 1461 – ben  Makó Jakabot, 1475 – ben  Kálnai Györgyöt és 1493 – ban Czékei Jánost iktatják némely részeibe.

1550 – ben  Skaricza Mátyásnak, 1560 – ban Wékey Ferencnek van itt birtoka, de az utóbbi a maga részét 1570 – ben leányára, Csapy Gergelynére iratja. Az 1598 – as összeírás csak két birtokost említ,  Paczoth Ferenczet és Melith Pált. 1623 – ban Santhus Györgyöt és 1629 – ben Sennyey Sándort iktatják némely részeibe. 1633 – ban Perényi Imre és Zsigmond akkori  birtokosai osztozkodnak az alsókastély és a felső mennyezetes ház között. 1656 – ban Pike Ádámot iktatják birtokába, amikor Véke alias Pike néven említik és ugyanakkor Vékey Ádámot is beiktatják, amiből az látszik, hogy ez a kettő nem egy személy. 1658 – ban a Barkóczyaknak is van itt részük és 1693 – ban Andrássy Klárát és Barkóczy Lászlót is némely birtokrészbe iktatják. Későbbi birtokosai a Szikszayak, a báró Ghillányiak, báró Sennyeiek, a Keszy és Szirmay családok. Később a Majláthok lettek a földesurai. A Szmrecsányiaknak volt itt nagy birtokuk és két régi úrilakuk, melyek közzül az egyiket, melyben a család lakott Szmrecsányi János 1891 – ben építette, ellenben a másik kastély földszintje 1523 – ban épült, de emeletét 1791 – ben báró Ghillányi György és neje Péchy Magdolna elmeltették. Ezekről  a Szirmayakra szálott, kiktől gróf Majláth Antal 1848 körül megvette és leányágon került a Szmrecsányiak birtokába. Az úrilak nagy kényelemmel volt berendezve és kb. 2500 köteles könyvtára volt. A nagy nemesi birtok 2800 kat. holdból állott, de a pompa megemésztette és tönkretette a nagy úri birtokot. Szmrecsányi Béla gazdálkodott mindaddig, míg a vagyon kitartott. 1932.május 16 – án megmérgezte magát Kassán. Leánytestvére Margit, aki vénlány maradt, 1950.dec.27 – én halt meg. Ők voltak Véke utolsó földesurai. A Szmrecsányi család különösen vidékünk szegényei, árvái és nyomorékjainak valláskülönbség nélküli segítője, valódi őrangyala volt. A Vékei róm. kat. templom kriptájában nyugszik báró Ghillányi György es neje Péchy Magdolna, valamint veje a történetíró Szirmay Antal, díszes érckoporsóban. Már a pápai tizedszedők 1332 – 1337 között is megtalálták a községben a mai róm. kat.  templom elődjét, mely valószínűség szerint tornyos kőtemplom volt. A XVI. század  elején a templomot megújították, 1505 – ben Bachkai Miklós erdélyi püspök különféle szent ereklyékkel látta el és újraszentelte. A hely egyháztörténeti jelentőségét az is bizonyítja, hogy az 1558 – ban a Zétény melletti csatában elesett katonák, amelyet I. Ferdinánd király hívei vívtak a Szapolyai – féle csapatokkal, e templom alatt nyugszanak A templom a reformátusoké is volt. Wékey Ferenc szerezte meg számukra. A katolikusok 1750 – ben kapták vissza, amikor Mária Terézia királynő engedélyével a földesúr báró Ghillányi György visszaadta a templomot eredeti tulajdonosainak. A buzgó katolikus Ghillányi György hozzájárult a templom felújításához és felszerelésének bővítéséhez. Sőt azt is elérte, hogy 1755 – ben XIV. Benedek pápa teljes búcsút adott a szentegyháznak. A szűknek bizonyuló középkori templomot 1797 – 1803 között klasszicista stílusban kibővítették, amivel elnyerte ma is látható lényeges vonásait. A templom 1865 – ben a falut is érintő nagy tűzvészben súlyos károkat szenvedett. Művészettörténeti szempontból talán a legfájdalmasabb veszteség is volt, hogy Felső – Bodrogköz akkor ismert legrégebbi harangja, amit még 1314 – ben öntöttek Pápán, ugyancsak elolvadt. A helybeli református közösség 48 évig saját templom nélkül maradt, majd az 1748 –as évben felépítették saját kis templomukat a községben. A mellette álló harangláb 1882 – ben épült. A többször felújított szerény, de sajátos stílusu építmény érdekes emléke korának. A község lakosait 1869 – ben tűzvész, 1888 – ban pedig árvíz sújtotta. A lakosok létszáma kezdetben fokozatosan emelkedett, de az 1900 – as évektől fokozatosan csökken a mai napig. 1787 – es  évben a faluban 43 házban 337 lakos élt, 1828 – ban 63 házban 473, 1869 – ben 519, 1880 – ban 528, 1890 – ben 534, 1900 – ban 639, 1910 – ben 595, 1921 – ben 512, 1930 – ban 488, 1965 – ben 611, 2000 – ben 450 lakos élt. A lakosság nagy része a régi időkben mezőgazdasági munkát folytatott, részben állattenyésztéssel, szőlészettel, kosárfonással foglalkozott. A földesuri munkások 1931 – ben béremelésért sztrájkba léptek a községben. Véke község ősidőktől híres a dohánytermesztésről. Már a Rákóczi fejedelem idejében az egyik kuruc katona Eperlyesen jó véki dohánnyal tömte meg pipáját. Ez Arany János költő útijegyzetéből van véve, mikor Zemplén – és  Sáros – vármegyét látogatta. Vékén már az 1900 – as  években Szmrecsányi János földbirtokos a csikoskai homokdombokon szőlőt telepített. Területe 18 kat.hold. Bora híres volt. Munkácsi, Beregszász – i borkereskedők vásárolták fel és külföldre szállították. A Szmrecsányi vagyont, bútrot és a többi berendezést a királyhelmeci bank átverés útján adta el. A kastély a község vette meg iskolának az 1941 – es évben.

A  lakosság nagyon nehezen viselte a második világháború következményeket. A  lakosok túlnyomó többségét behívták a Horthy hadseregbe, hogy a fasiszta Németország és szövetségesei oldalán harcoljanak. A legtöbben rossz egészségi állapotban tértek haza... vagy életüket vesztették a második világháborő csataterein.

Miután a 18. hadsereg belépett a Ukrán frontra 1943. november 27 -én, az 50 vékei polgárt hurcoltak el szovjet koncentrációs táborba - derült ki a Királyhelmeci  Kerületi Nemzeti Bizottság 1945. június 25-i jelentéséből. Közvetlenül az antifasiszta ellenállás  és a II. világháború befejezését követően visszaállították a Csehszlovák Köztársaság müncheni  dontés előtti határait, így Véke község a Királyhelmeci kerület része lett.

Szirmay szerint a Bodrogköz egészséges vidék, ezt az állandó légáramlásnak tulajdonítja. Lakosait erős, egészséges testalkatú, hosszú életű embereknek mondja. Pld. Vékén, ahol ő is lakott, állítása szerint a 100 éves ember nem volt ritka.